Abaújba a reformáció a XVI.század második felébe érkezett el. Az egész község ebben az időben református hitre tért, és így természetesen a templomot is mint református gyülekezet kezdte használni. Pontos írott adatunk van arról, hogy a községnek már 1608-ban szervezett református egyháza volt. A templom tehát a reformáció kezdete óta a református egyház tulajdonában áll. Külön ki kell emelni, hogy a XVII-XVIII.századi ellenreformáció idején is a gyülekezet kitartott hite mellett. Feljegyzett anekdota, hogy Bónis Zsigmond, akinek leszármazottai a templomkertben vannak eltemetve, a templomot karddal védelmezte meg a jezsuitákkal szemben.

Az abaújszinai református templom a község legértékesebb műemléképülete. Az árpádházi királyok idején épült. Az épület alapja valószínüleg a középkori épület maradványa. Az abaújtornai vármegye levéltárában írott dokumentum van arról, hogy a templom a tatárjárás idején már állott, valószínüleg a tatárjárás első évtizede után épült. A hajó karzatának zömök két pillére, annak keresztboltozata és az azt záró kövének mintázata, mely szőllőfürtöt ábrázol, szintén a XIII.század második felére utalnak. A templom akkori megépítését az is támogatta, hogy IV.Béla királyunk Abaújszinát 1249-ben nagy földterülettel és szabadkereskedelmi jogokkal ajándékozta meg. A föhajója akkor boltozatos és csúcsíves volt, amely azonban a viharos korszakok eseményei alatt részben elpusztult. A történeti feljegyzések szerint még ma is eredeti formájában áll a templom déli falazata a lőrésszerű ablakokkal és a csúcsíves bejárattal. A bejárat domborművei IV.Béla királyt és feleségét ábrázolják, fejük felett egy-egy angyallal. A feljegyzések szerint a templom tornya 1528-ban leégett az abaújszinai csata során, mikor I.Ferdinánd császár serege Kaczianer generális vezetésével megverte Zápolya János seregeit. Sok ideig a templom leégett toronnyal állott. Tolcsvai Bónis Zsigmond szina utolsó pallosjoggal bíró földesura építtette újjá az 1800-as év elején. A hálás gyülekezet a templomajtóval szemben temette el. A ma is itt található szarkofág őrzi az emlékét. A templom, a paróchia és tanítóház 1828-ban újra leégett. Márkusfalusi Máriássy Zsigmond főkúrátorsága alatt épült fel újra. A templom a mostani alakját 1905-ben, a parochia 1895-ben nyerte el. Nagyobb felújítás 1954-ben kezdődött, 1955-ben elkészült a templom külseje, 1956-ban pedig a belső festés. 2001 márciusában a templom külső  felújításába kezdett a gyülekezet, mely öt évig tartott. 
1892-ben külön iskolaépület is épült, de csak rövid ideig működött egyházi iskolaként, mert 1896-ban a községben állami iskola épült
A gyülekezet tulajdonában azonban nemcsak a műemlék templom őriztetett meg, hanem az istentiszteleti kegytárgyak is nagyon értékesek. A máig használt úrvacsorai kancsók (1654) és kelyhek (1722) mind az itt élő magar református gyülekezet múltját hirdetik. További értéket képviselnek az úrvacsorai terítők. A XVII.század közepéről gyülekezeti jegyzőkönyv maradt fenn, mely egyházunk akkori életét szemlélteti.
A gyülekezet első református lelkészéről mindössze annyit tudunk, hogy “Mándoki” volt.
A huszadik század sok vihart hozott népünkre és így egyházunkra is. Hogy érzékeltessük mindezt szószerint idézünk egy 1926-ból származő jegyzőkönyvet. Nt.Lengyel József lelkipásztor-jegyző írja a következőket: “Az 1926-ik év azért nevezetes a szinai egyház életében, mert ebben az évben ért véget a háború (emberileg szólva -egyházi épületeink tatarozása, újrafedése, a paróchia tetőzetének teljes bepléhezésével, a templom kerítésének a rendbehozásával és a két új harang felhúzásával).... A gyülekezet igen nagy része 1926 junius 6 ikára rendkívüli egyházközségi közgyűlést hivatott össze velem, ahol elhatározták, hogy az éven mindent meg kell csinálni, a harangokat is be kell szerezni. ...1926 október 31.-kén már egy akarattal együtt ünnepelhettünk. Egész októberben jóformán ködös, esős, tehát sáros volt, de erre az egy napra kiderült, és egész napon át fényes, derűlt, meleg volt. A szépen feldíszített lovakon a lobogó gatyájú és ingújjas fiatalság az egész község érdeklődése mellett vonult ki a Csány felől érkező esperesünk elé, s kísérték be a paróchia udvarára, ahol a leányok csoportja várta köszöntővel és virágcsokorral. Innen indult el az “Örül mi szívünk” éneklésével a lelkészek csapata a templomkertbe. Az esperes a már szombaton felhúzott harangokat megáldotta, és azok megszólalhattak. Hangja mély, zengő, igen jól sikerült mindkettőnek, az örömkönnyeket kicsalta minden szinai református szeméből. A harangozás alatt bevonult s elhelyezkedett aki a templomba fért a környékről összesereglett református hívők közül, a helybeliek a templom északi oldalában helyezkedtek el a többi kintrekedttel, ahol külön istentisztelet történt meg. Az igehirdetések alaptextusa a harangra vésett íge alapján volt: Római levél IX.rész 16.verse: Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” 

A gyülekezet jelenét tekintve elmodhatjuk, hogy Isten kegyelméből itt vagyunk. 220-an akarjuk továbbvinni őseink által reánk hagyott örökséget. A rendszeres istentiszteletek mellett gyermekistentiszteletek vannak. Bibliaórákat, melyeken az Igét olvassuk és értelmezzük külön tartunk a gyülekezet fiataljai és felnőtt tagjai számára. Nyaranta a gyermekek és fiatalok keresztyén táborozásokon vesznek részt, és természetesen az állami iskolában is hittanoktatás folyik. A gyülekezet életében fontos esemény, hogy 1999-ben egy új parókia építését kezdte el. Az épitkezés folyamán lehetőség adódott, hogy magyarországi támogatással a középkori templomunk teljes felújitása megtörténjen. Ezen munkálatok 5 éven keresztül tartottak, falkutatással és régészeti felújitással egybekötve sikerüt a templomot megújitani.